Beatrice: Csodálom hogy most is jár a szád signor Benedick, amikor nem figyel rád senki sem.
Benedick: Óóó… a megtestesült utálat, szoknyában. Hát kegyed még él?
Beatrice: Elhunyhat-e egyáltalán az utálat, amikor olyan tápot kap mint signor Benedick? Hisz az imádat itt utálattá változik uraságod bűvkörében!
Benedick: Hát így változik az imádat, de az biztos hogy minden hölgy imád kegyedet kivéve, és bár volna szívemben kőszív helyett hőszív, mert engem nem érdekelnek.
Beatrice: Ez szolgál minden nő örömére, különben folyton nyaggatná őket egy veszett nőbolond, hála istenek és hideg véremnek ebben megegyeztünk, ha a kutyám varjút ugat szívesseben hallom, mintha nekem szerelmet vallanak.
Benedick: Isten tartsa meg ezt a hajlandóságát, így pár úrfi megmenekülhet attól hogy orcáját össze karmolja.
Beatrice: A karmolástól sem lehetnek csúfabbak ha olyanok mint uraságod.
Benedick: Add a nyelvedet a papagájomnak.
Beatrice: Jobban járna mint a tieddel az biztos!
Benedick: Bár a lovam bírná úgy mint a nyelved! Eredj isten hírével, én most már végeztem.
Beatrice: A lovad midig elfarol a végén, ismerlek én rég.
http://www.imdb.com/title/tt0107616/
